Alkalmi
alkoholfogyasztás adrenalinfröccsel
„Oda bele!”, „Ott
van!”, „Dobd vissza, ha mered!”
Artikulálatlan üvöltés, felvillanyozó versenyhangulat, fiúk, lányok, zene, sör,
pingponglabda. Figyelemfelkeltő „hatásvadászkodás” idézetek és szavak
formájában. Miről van szó? A sörpingpong bajnokságról. Milyen is egy ilyen
verseny? Röviden: leírhatatlan. Hosszan: leírom.
Először is kezdjük e
sport történetével. Vicceltem, ez senkit nem érdekel. Érdemes viszont azzal
indítani, hogy leszögezzük: a közhiedelemmel ellentétben az aktív sörpingpong
játékosok nem alkoholisták. Na jó, nem mindenki. Olcsó szójátékkal élve: a sör
nem a motor, csupán az üzemanyag, ami a hangulat csúcsra járatásához
elengedhetetlen. A játék rutinos nagymesterei otthon a négy fal között – nem
csalás, nem ámítás – vízzel gyakorolnak! Kezdjük is el elsajátítani a
szakzsargont: vízre dobálgatnak. Igen, van, aki ennyire ráér.
A történeti részt szemrebbenés nélkül
kihagytam, de vannak kötelező körök, amiket nem lehet csak úgy lesöpörni az
asztalról azért, mert az izgalom-detektor nem csipogott. A játékot egyszerre
négyen játsszák, két csapatban. Egy sörasztal két végén tíz-tíz pohár,
nagyjából fél dl ital mindegyikben. A játékosok felváltva hajigálnak, a cél
pedig, hogy az ellenfél összes poharába beledobjuk a labdát (mindenképpen
azelőtt, mielőtt az ellenfél tenné meg ezt a mieinkkel), ezzel segítve hozzá
őket a mérsékelten illuminált állapot eléréséhez. Ha ugyanis beletálaltunk az
ellen egyik poharába, az kénytelen-kelletlen sört fog inni. Ez így egyszerűnek
tűnik, de saját tapasztalatból mondom, nehezebb, mint gondolnánk.
„Ezt
figyeld!”, „Még el se dobtam, de tudom, hogy ez telitalálat lesz!”
Nagyjából úgy, mint a
darts-ban. A hüvelyk- és a mutatóujjad közé fogod a labdát majd, 260 cm-re az
ellenfél poharaitól eldobod, lehetőleg minél íveltebben. A különbség annyi,
hogy itt nem nyíllal célzol függőleges célpontra, hanem labdával vízszintesre.
Van, aki sokat lóbál, van, aki egyből dob. Van, aki nagy ívben, magasan
kivezeti a labdát, néhányan laposabb ívben, erősebben dobnak. Mindenki egyedi
technikát használ. Ezzel le is zárhatnánk a támadás fajtáinak bemutatását.
Csakhogy van még egy pimasz dobás, egy flegma flikk-flakk, egy megrevansolhatatlan
(erről később bővebben) menekülőút: a pattintás. Kivédhető, mert el lehet ütni,
de ha nem figyelsz, és bemegy, két poharat veszel le és nem revansolhatsz! Mint
demoralizáló ollózás a fociban, mint dudaszós meccset megnyerő tripla a
kosárlabdában, mint időntúli, értékesített szabaddobás a kézilabdában. Az
elszenvedő csapatot összetöri lelkileg, megalázó, kijózanító pofonként súlyt
le, s pokolian nehéz felállni belőle.
A
fegyver, amiben kiélheted exhibicionizmusodat – avagy a lélektani hadviselés
„Úgyse
dobod be!”, „Te sem hiszed el, én hogy higgyem?!”-
acsarog artikulálatlanul a képen látható fiatalember. Mindegy mennyire tudsz
játszani. Ha nem bírod a lelki terrort, menj haza! Persze, mondhatjuk, hogy a
verbális bántalmazás undorító dolog. Mondhatjuk, csak éppen senkit nem érdekel.
Merthogy hasznos. Ha jól csinálod, van, hogy elsírja magát az ellenfél. Volt
már rá példa, de persze nem jellemző mindig. Néhányan csúcsra járatták ezt a
technikát, s gyakorlatilag kibeszélik a labdát a pohárból (kifújni is lehet, de
erről később). Akkor szoktak elszabadulni az indulatok, ha egyik csapatnak sem
megy a játék. Ekkor nem a sör a pohárból, hanem a nyál a szájból fröccsen
feltartóztathatatlanul.
A
játék sava-borsa: a revans
„Visszadobom!”
Érezni kell. Szokták mondani a nagyok. Nem vagyok nagy játékos (a foci
világában, mondjuk egy fiatal Dirk Kuythöz hasonlítanám magam) de néha érzem, hogy
bemegy, hogy semmi sem állíthat meg. Általában persze megállít valami,
tekintve, hogy tízből csak egyszer sikerül. De az az érzés…! Felbecsülhetetlen!
Miről is van szó? Egy kiútról, egy nem várt, pozitív fordulatról, de
legfőképpen: a reményről. Ha ugyanis az ellenfél egyik játékosa elhelyezi azt a
fránya labdát a poharunkban, gondolhatnánk, hogy annak a csatának vége a
háborúban. Csakhogy ilyenkor ott van még ez a fantasztikus búvár-kundi-fordulat,
ez a csodálatos hátrafelé nyilazás, ez a szédületes svédcsavar: a revans.
Mindent vagy semmit! Vagy leveszem azt a poharat, amibe beletaláltak (és
kiiszom belőle a sört), vagy kimondom e csodálatos hangkollekciót: REVANS.
Ebben az esetben visszadobhatok, s ha bedobom (tudjátok 10/1), az ellenfél vesz
le két poharat, az enyém ellenben az asztalon marad. Ha nem megy be, én veszek
le kettőt. Utóbbi esetben tudomásul kell venni, hogy elbuktunk. Na de: ha
bemegy, jogosan érezheted, hogy elértél valamit. Ha kicsit nagyképű az ellenfél,
diszkréten üvöltheted az arcába, hogy: „MI
VAN?! MOST LEGYEN NAGY A SZÁD!”
A takarás – avagy
egyszerű, de nagyszerű védekezés
Nem
szabályellenes ugyanis „elrejteni” saját poharainkat az ellenfél elől. Ha nem
látja az ember a célpontot, még nehezebb értékesíteni a dobást. Dekoratív
hölgyek egyik leghatékonyabb fegyvere ez a fajta pohármegőrző taktika. Mélyen
dekoltált felső, koncentrációt lefegyverző előrehajolás, eltakart poharak. Ezek
a sikertelen dobás körülményeinek iskolapéldái. Vigyáznunk kell azonban, mert
ha asztal fölött találják el a kezünket, akkor le kell vennünk egy poharat.
Zavarás felsőfokon
A
non-verbális védekezés bástyája: a kifújás
Szenvtelenül
szuggerálod a szembenálló szemeket, majd a labda elhagyja az ellenfél
játékosának kezét. Minden idegszáladdal arra koncentrálsz, hogy a játékszer
elkerülje a poharaidat. Az univerzum megérzi segélykiáltásaidat, s mikor már
úgy érzed tehetetlen vagy, megoldást kínál, de ehhez nagyon gyorsan kell
reagálnod. Érvényes dobásnak az számít, ugye, ha a pingponglabda beleér a pohár
alján lévő sörbe. Egyes esetekben viszont a röppálya nem tökéletes, s a
játékszer elkezd körbeforogni a pohár belső oldalán.
1. A labda a pohárban forog
Ekkor
egy határozott, intenzív fújással ki lehet imádkozni a labdát, ezzel ismét
megtörve az ellenfél csapatát, akik már szinte „gólt” kiáltottak.
2. Fújás
– a labda kiröppen a pohárból
Maradjunk annyiban,
hogy senki ne jöjjön el beerpong versenyre! Tényleg ne! Ez drog, ez heroin,
amire első alkalommal rászokik a szervezet. Én függő vagyok, és senkinek nem
ajánlom! Ha viszont eljöttök, megértitek, amiről itt regéltem. „Oda bele!” – kiálthatod és egy
pillanatra azt érezheted: Tiéd a világ.
Mandják Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése