Hazai körkép #01

Ezen cikksorozatunk célja bemutatni a sportág magyarországi helyzetét, lehetőség szerint felkutatni az összes helyet, társaságot, akik hozzánk hasonlóan a játék szerelmesei.

Elsőként bemutatnánk az NSL-t, az MSE szervezésében tavaly elindított versenysorozatot, mely fokozatosan fejlődve mára addig jutott, hogy heti rendszerességgel szerveznek tornákat, a szezon végén pedig országos döntőre kerül sor, komoly díjazással (az előző idényben egy prágai hétvége volt a győztes páros nyereménye).

Bár még csak egy éves az egyesület, a srácok kemény munkájának köszönhetően, együttműködési szerződést kötöttek több kocsmával, ahol bármikor lehet játszani, de mára tájékozódhattok a rendezveny.hu és a style.hu oldalakról is az NSL-lel kapcsolatban.

Nézzük, hogyan élik meg belülről, interjú Nagy Mátéval az egyik alapító taggal.

Mikor és honnan hallottatok a beerpongról?

Először természetesen az amerikai egyetemeken játszódó filmekben láttuk a játékot, ahogy mindenki más, majd az egyetemen a kollégiumban kezdtük el ténylegesen játszani is. Nem is teljesen magunktól, hanem egy másik itteni társaság kezdte el, de aztán később már a mi baráti körünkben folytak a megmérettetések, szinte minden este az egyik szobában. Ez után szerveztünk a kollégiumon belül először egy kisebb versenyt, aztán a következő alkalommal lényegi meghirdetés nélkül 42 csapat jelentkezett 11 felsőoktatási intézményből. Ez után az este után ültünk le négyen és beszéltük meg, hogy ezt meg kell csinálnunk országos szinten.

Milyen szabályokkal kezdtétek? Varható-e meg szabály módosítás?

A szabályok ekkor már nagyjából adottak voltak, hiszen revanssal együtt tanultunk játszani, a lényegi különbséget a pattintás mellett nagyjából ez jelenti a játékmódok között. Az elmúlt időszakban már csak finomítások jöttek a nem egyértelmű vagy kényes szituációk orvoslására a versenyeken. Folyamatosan próbálunk igazodni a versenyzők észrevételeihez, véleményéhez a szabályokkal kapcsolatban. Ha valakinek jó meglátása van, átgondoljuk és bevesszük a szabályzatba. A következő szezonra szinte biztos, hogy lesz néhány apróbb módosítás.

Mik a legmerészebb álmok a beerpongal kapcsolatban?

Álmokról mindig könnyű beszélni! Hosszú távon szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi szerveződésekbe és stabilan csapatokat küldeni ezekre a megmérettetésekre is alanyi jogon, de ez még a jövő zenéje. Ami rövid és középtávon reális cél lehet figyelve a jelenlegi helyzetet az, hogy az egész országban ismerjenek minket és a mi versenyrendszerünk keretében játszanak. Szerintem ez 1-2 éven belül stabilan kialakulhat, ha össze tudjuk fogni a vidéki szerveződéseket is.

Hogy ismerkedtetek meg a DoubleDeckerrel?

A DoubleDecker-rel a történetünk egészen érdekes. Mi már négyen a végső fázisban voltunk azzal kapcsolatban tavaly nyár végén, hogy elindítjuk a dolgot hivatalosan is, amikor az egyik ismerősöm, akinek meséltem az ötletről szólt, hogy valaki más már foglalkozik ezzel. Először nagyon megijedtünk, aztán pedig összehoztunk egy találkozót, ahol kiderült, hogy a Magyar Sörpingpong Egyesület már létezik, viszont tényleges szervezői tevékenység nincs mögötte, hanem inkább egy lelkes baráti körnek a kezdeményezése, akiknek nagyon megtetszett a játék. Egyből megtaláltuk a közös hangot és eldöntöttük, hogy együtt folytatjuk a munkát, hiszen nekünk a szervezett keret hiányzott, a másik oldalon pedig az operatív munka, illetve a kötődés az egyetemi és főiskolai közönséghez, ami ugye nálunk adott volt. Jó pár egyeztetés, illetve előkészület után December környékén elindult a Sörpingpong láz egy budai romkocsmában, ami azóta is tart! Az NSL maga pedig a februári Semmelweis Open-el kezdődött.

Követitek-e a másik liga tevékenységét?

Folyamatosan figyeljük a konkurenciát, többször is találkoztunk már egyeztetések céljából, de közvetlen együttműködésnek egyelőre nem láttuk lehetőségét. Nekik is vannak versenyeik kisebb helyszíneken és valamivel alacsonyabb érdeklődés mellett. Ők más szabályokkal és asztalon játsszák a játékot, őszintén még nem próbáltuk ki, lehet, hogy egyszer erre is sor kerül majd.

Hogyan értékelitek a tavalyi szezont, mint szervező? Mit vártok az idei évtől?

A tavalyi szezon összességében visszagondolva elégedettséggel tölt el, hiszen az első évben rögtön egy egész versenysorozatot zárhattunk le több mint 100 csapattal. Azt hiszem ennél többre nem is számíthattunk egy ilyen újdonság tekintetében. Rengeteget tanultunk és próbálunk már minden apró részletre figyelni, ami még jobbá teheti a dolgot. Ebben nagy segítségünkre van, hogy gyakorlatilag egy nagy baráti társaság alakult ki és így könnyebben megy a kommunikáció, eljutnak hozzánk az észrevételek. Az idei évben, mindenki látja meglehetősen felgyorsultak az események, többször ki kellett bővíteni a nevezési limitet, a rendezvények pedig már szokás szerint rendkívül jó hangulatban telnek. Próbáljuk színesebbé tenni a sorozatot a helyszínekkel és más lehetőségekkel, de amennyiben ez a tendencia marad, hogy mindig sok új csapatunk lesz, akkor tavasszal változtatni kell. Ezen már sokat gondolkoztunk és kialakulni látszik egy koncepció, ami mentén mindenkinek az igényeit kiszolgálhatjuk, de ez egyelőre maradjon meglepetés!:)