2014. január 25-én került
megrendezésre a Vienna Beerpong Open
sörpingpong verseny. A 32 csapatos mezőnyben az NSL-ből már jól ismert Tóth Gergely (Moneyball) és Takáts Imre (Giants) is képviselte
hazánkat. Az alábbiakban kettejük élményeiről olvashattok.
Mint ahogy azt már egykorábbi bejegyzésben leírtuk, Ausztriában nem egy szövetség szervezi az összes
versenyt, régiónként eltérő a lebonyolítás és a szabályrendszer is. Ezt a
tornát az országos szintű Bierpong.at, valamint
a bécsi Vienna Beerpong rendezte.
A 32 csapatos főtáblára
16 együttes már kvalifikálta magát ilyen-olyan úton-módon (valószínűleg
ranglista pontok alapján), míg a maradék 16 helyért a helyszínen küzdött közel
40 csapat a selejtezőkön.
Az egyéni ranglista két éllovasa állt össze egy nemzetközi tornára!
A Hung(a)ry for the win néven induló magyar páros a kvalifikáció
során sikerrel vette az akadályokat, és 6. helyen jutott a főtáblára. A
lebonyolítás nagyban eltért az itthon megszokottól, hiszen a csapatokat nem
csoportba sorsolták, hanem a kiemelés szerint kapta mindenki első ellenfelét.
Az első mérkőzés után kialakult egy győztes-, illetve egy vesztes ág. Ugyan teljes
mértékben nem sikerült megérteni a rendszert, de az elmondható, hogy minden
párharc után a vesztes csapat az alsó ágon, míg a győztes értelem szerűen a
felső ágon folytathatta tovább. Azonban aki lekerült a vesztes ágra, ott már
nem volt lehetőség hibázásra, hiszen az alsó ágon alulmaradó csapatok számára
befejeződött a játék. Így történhetett, hogy a tornán összesen kétszer
szenvedtünk vereséget 4 győzelem mellett, ezzel azonban nem sikerült
beverekedni magunkat a legjobb négybe, és a 7. helyen zártuk a versenyt.
Tekintve, hogy milyen csapatok jutottak végül
a Final Four-ba, kicsit csalódás számunkra ez az eredmény. Különösen bosszantó
volt, hogy az egyik vereség egy abszolút nyerhető meccs volt, ahol végig
vezettünk, azonban nem tudtunk időben kiszállni, így végül alul maradtunk.
Ugyanakkor nem lehetünk elégedetlenek sem, hiszen azt gondolom, nem vallottunk
szégyent, kétszer legyőztük a ranglista elsőt, a második zakónkat pedig egy
extázisban játszó, kiemelt ellenfél ellen szenvedtük el. Az sem a mi malmunkra
hajtotta a vizet, hogy merőben más szabályokkal játszanak, ezek közül a
legfontosabbakat próbáltuk összeszedni az alábbiakban:
-
Revans hiánya: az itthon jól megszokott revansra nem volt lehetőség, pedig hányszor
ordítottuk volna egy-egy bekapott találat után… Ebből kifolyólag a dobási
sorrend is mindegy, nincs egyes, vagy kettes.
-
Védekezés hiánya: nagy különbség volt továbbá, hogy se zavarni, se fújni nem
szabadott-mondanom sem kell, hányszor léptünk volna egy jó nagyot fújni a
pohárra.
-
Könyökszabály: itt az a szabály, hogy nincs szabály. A játékos bármeddig belóghat, amíg
a lába az asztal mögött van. Valamivel hosszabb is volt az asztal, de így is
valamivel közelebb voltak a poharak. Ez persze nekünk sem jelentett hátrányt,
de akik folyamatosan így gyakorolnak, elég jó százalékkal értékesítették
dobásaikat.
-
Visszaszállás: abban az esetben, ha az utolsó poharad is kidobják, próbálkozhatsz
visszadobni, azonban csak akkor folytatódhat a játék, ha az összes meglévő
poharat sikerül kidobni zsinórban. A
játékosok ilyenkor felváltva dobnak. Ha
sikerül végigmenni, 3-3 pohárról folytatódik tovább a mérkőzés.
-
Pattintás: a pattintott dobás is csak egyet ér, de lehet védekezni ellene. Gondolhatjátok,
hányan próbálkoztak vele…
A szervezésről csupa
pozitívumot tudnék elmondani, kellően tágas teremben zajlott a verseny, az
asztalok el voltak kerítve, papíron csak a játékosok állhattak oda. Még tartott
egy-egy asztalon a meccs, de már odakészítették az új sörös kancsót. A
regisztrációnál egyébként minden csapat kapott 6 poharat, amivel az egész
verseny során játszaniuk kellett. A maradék 4 pohár minden asztalra fixen ki
volt téve, vízzel töltve. Nagyon tetszett a műanyag pohártartó, hiszen így nem
borult fel egy pohár sem. Nem volt sok üresjárat, pörgött az egész, ha
valamelyik csapat kb. 5 percig nem jelent meg, be is írták vesztesnek.
Összességében szép
élményekkel gazdagodtunk, ha nem is mindenben, de sok dologban tanulhatnánk a
sógoroktól. Bízunk benne, hogy lesz még lehetőségünk kipróbálni magunkat a
jövőben is, még jobb helyezést elérve. Ezúton szeretnék gratulálni a másik
magyar csapatnak, a Pejker Péter és Ubrankovics Márton alkotta BBB együttesének, hiszen ők is
meglehetősen jól szerepeltek, többször is visszaszállásokkal kergették őrületbe
ellenfelüket! Reméljük, hamarosan látjuk őket az NSL mezőnyében is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése